Ha betegek vagyunk, akkor egy nap alatt meg akarunk gyógyulni, hiszen dolgoznunk kell.

Érdemes?

Vajon sokszor nem a várakozás, a pepecselés adja meg a dolgok értelmét? Hogy egy órákon át apró gonddal főzött leves és a zacskós leves között nemcsak az íze a különbség, hanem a türelem és a gondosság és a szeretet, amivel megfőztük?

Idegesek vagyunk, ha a szupermarketben elénk furakodik egy ember a sorban, mert akkor öt perccel később végzünk. Mire lenne elég az az öt perc? Milyen létfontosságú esemény történhetne öt perc alatt, amiről azért maradunk le, mert egy idős néninek kinyitjuk az ajtót és megvárjuk, amíg bebotorkál? Tényleg lemaradunk a buszról, ha a babakocsis nőt magunk elé engedjük és segítjük felszállni a buszra?

A gyerekkel kiabálni, amiért nem tudja a leckét, pont annyi időt vesz el tőlünk, mint leülni vele, és segíteni neki. Viszont ahhoz türelem és szeretet kéne.

A párunkkal zsörtölődni pont annyi időt vesz el tőlünk, meg türelmesen végighallgatni. Csakhogy az utóbbihoz szükségünk lenne egy kis türelemre és szeretetre.

Nézzünk körül.

Tanuljunk a gépeinktől. A GPS sem üvölt velünk, ha rossz fele megyünk. Egyszerűen újratervez.

Láttunk-e már olyat, hogy galamb türelmetlenül várja, hogy a fióka repülni tanul? Láttuk már, hogy a méhkaptárban a királynő a kezét tördeli, amiét még nem értek haza a dolgozók? Vagy zsörtölődött-e már a virágzó barackfa, amiért nem minden virágja egyszerre nyílt ki?

Vizsgáljuk felül elvárásainkat, és jöjjünk rá, hogy az elvárás nem a szeretet. Nem visz előrébb bennünket, hanem egyszerűen megnyomorít. Elveszi tőlünk azt, amit a vasárnapi húslevesnek az ízét adja. A szeretetet, türelmet, megbecsülést. Álljuk meg egy pillanatra, és rá fogunk jönni, hogy az őrült nagy rohanás sehová nem visz.

Dudás Andrea

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.